Igazi téli idő van Bögözben, ropog a lábam alatt a hó, a nyakamat jól be kell húzni a kabátba, hogy a hideg meg ne csípjen. Geréb Enikőhöz készülök éppen, a tulipános kaput keresem az iskola mellett, hogy teázzunk egy jót a falu egyik gyógynövényesével.
környezetemben, úgy kikopott a régi tudás, hogy szinte az alapoktól kell újrakezdeni mindent. Pedig még emlékszem mamám praktikáira, a felkötözött növénycsokrokra a kemencében, hogy mindenre volt valami jó valami teája. Most nem kell sokat nosztalgiázzak, mert Enikő párolgó, frissen főzött teával vár, a „Békés lélek” nevezetű keverékből készült italt kortyolgatjuk beszélgetésünk közben. Kint a hideg, a kandallóban a meleg dolgozik.
Enikő, te kitől tanultad ezt a mesterséget, ki volt a tanítód? – teszem fel a kérdést.
– Kétféle Enikőt különböztetek meg: van egy nyári énem, ami a gyógynövényekért él, de van egy téli is, ami a kézimunkáért él. Ha a gyógynövényes vonalon indulunk el, akkor anyai nagymamámat kell mindjárt megemlítsem, aki mindenre megtanított engem. Vakációban mindig a mezőket jártuk Homoróddarócon, gyűjtögettük a növényeket együtt. Mindig mondta, az útilapu azért nőtt az utadba, hogy a lábadon vagy a testeden keletkezett sebet kezelni tudd vele, használd. Nyáron kevesebb orbáncfűből készült teát igyál, mert különben megpöttyösödsz – idézi fel vendéglátóm nagyanyja mondásait, aki csűrben felkötve szárította a növényeket, majd párnatokba varrva tárolta télen[IB1] .
A nagymama volt a gyógynövényes néni a faluban, a személyes élményeken keresztül halmozódott fel az a tudás, amit az unoka használ a mai napig. Feleki Rózának minden bajra volt teája.
– Ugyanezt szeretném én is a gyermekeimnek átadni. Ledöbbenek, amikor a rajzfilmek közé gyógyszerreklámokat tesznek be, bombázzák a szegény gyermek tudatalattiját, hogy a megoldás a gyógyszerben van. Várjatok csak, gondoltam magamban, kitalálok én is valamit, mert ha bele lehet ültetni ezt a gyermekek fejébe, akkor bele lehet a jótékony növényeket is – mondja Enikő, aki igen hatékonyan megvalósította tervét.
Otthon mindig előnyben részesítették a növényeket betegség esetén, ritkán fordultak gyógyszeres kezeléshez. „Csak az vesz gyógyszereket, aki nem ismeri a gyógynövényeket” – mondta a lánya az iskolában az osztálytársainak, amit később a tanítónője osztott meg édesanyjával.
– Anya, mi az a Robitussin, mire használják? – kérdezték tőlem. Mondtam nekik, hogy légúti panaszokra szedik, de nekünk van házi Robitussinunk. Így kereszteltem el ezt a teakeveréket, amit azóta is így hívunk – de van Hápci, epeszelídítő, Katica névet viselő csomag is.
Szóba kerül, hogy az ember és természet kapcsolata megváltozott, nem ismerjük saját környezetünk élővilágát, egyre kevesebb időt töltünk a szabadban, nagyszüleink tudása kikopott, nincsenek élményeink a szabadban.
– Amikor én kicsi voltam, akkor nagyapámmal mindig kint voltunk valahol, egy kicsi szalonnát, hagymát, túrót pakoltunk a zsákunkba, s mentünk valamerre, csatangoltunk a határban. A gyermekeimnek most is meg tudtam mutatni azt a két fenyőfát, ahol tatámmal hintát csináltunk. Egy virtuális valóságban élünk most, amiből nehéz reálisan látni a dolgokat. Szerintem fontos az, hogy más történeteit meséljük-e, vagy az általunk átélt, megtapasztalt élményeket osztjuk meg másokkal – meséli Enikő, aki teletölti a Békés bélekkel a csészémet.
Ami a munkamegosztást illetti, az egész család kiveszi a részét a teakészítésből. A mező virágai mellett a kertben cseperedő növényeket is felhasználják, az udvaron található nyári konyhának nevezett kicsi házban tárolják a keverékeket.
– Vettünk mozsarakat, már a gyermekek is nagyon jó fűszer- és fürdősót készítenek vele. A lányom kedvence a daróci mama receptje alapján készített tonik, amit damaszkuszi rózsa és egy éven keresztül érlelt almaecetből készítünk. Ami jó a családnak, az jó másnak is, ez az alapelvünk a termékek elkészítésénél. Tavaly például az esős időszakok miatt nem gyűjtöttünk bodzát és akácot. Csak azért, hogy jól nézzen ki a csomagolásban, azért nem teszem bele, hatóanyag nélkül nem ér semmit – magyarázza. Egyébként egyetlen vásárra járnak egész évben, a gyümölcsfesztivál állandó résztvevői.
Apósa révén kerültek ide a faluba, 2006-ban adódott egy lehetőség a kiköltözésre, az üresen maradt ház akkor hívta haza a családot.
– Készítettünk egy listát, írogattuk a pluszokat, mínuszokat Bögöz és Brassó alá, Bögöz sokkal többet kapott. Örvendek annak, hogy ezt választottuk, újra visszataláltunk a gyökerekhez, kertészkedünk, a friss levegőn vagyunk. Gyermekkori álmom a gyermekekkel és a gyógynövényekkel foglalkozni, itt meglelhetem azt, amit keresek – zárja a falu egyik gyógynövényes asszonya.
Igazi téli idő van Bögözben, ropog a lábam alatt a hó, a nyakamat jól be kell húzni a kabátba, hogy a hideg meg ne csípjen. Geréb Enikőhöz készülök éppen, a tulipános kaput keresem az iskola mellett, hogy teázzunk egy jót a falu egyik gyógynövényesével.
környezetemben, úgy kikopott a régi tudás, hogy szinte az alapoktól kell újrakezdeni mindent. Pedig még emlékszem mamám praktikáira, a felkötözött növénycsokrokra a kemencében, hogy mindenre volt valami jó valami teája. Most nem kell sokat nosztalgiázzak, mert Enikő párolgó, frissen főzött teával vár, a „Békés lélek” nevezetű keverékből készült italt kortyolgatjuk beszélgetésünk közben. Kint a hideg, a kandallóban a meleg dolgozik.
Enikő, te kitől tanultad ezt a mesterséget, ki volt a tanítód? – teszem fel a kérdést.
– Kétféle Enikőt különböztetek meg: van egy nyári énem, ami a gyógynövényekért él, de van egy téli is, ami a kézimunkáért él. Ha a gyógynövényes vonalon indulunk el, akkor anyai nagymamámat kell mindjárt megemlítsem, aki mindenre megtanított engem. Vakációban mindig a mezőket jártuk Homoróddarócon, gyűjtögettük a növényeket együtt. Mindig mondta, az útilapu azért nőtt az utadba, hogy a lábadon vagy a testeden keletkezett sebet kezelni tudd vele, használd. Nyáron kevesebb orbáncfűből készült teát igyál, mert különben megpöttyösödsz – idézi fel vendéglátóm nagyanyja mondásait, aki csűrben felkötve szárította a növényeket, majd párnatokba varrva tárolta télen[IB1] .
A nagymama volt a gyógynövényes néni a faluban, a személyes élményeken keresztül halmozódott fel az a tudás, amit az unoka használ a mai napig. Feleki Rózának minden bajra volt teája.
– Ugyanezt szeretném én is a gyermekeimnek átadni. Ledöbbenek, amikor a rajzfilmek közé gyógyszerreklámokat tesznek be, bombázzák a szegény gyermek tudatalattiját, hogy a megoldás a gyógyszerben van. Várjatok csak, gondoltam magamban, kitalálok én is valamit, mert ha bele lehet ültetni ezt a gyermekek fejébe, akkor bele lehet a jótékony növényeket is – mondja Enikő, aki igen hatékonyan megvalósította tervét.
Otthon mindig előnyben részesítették a növényeket betegség esetén, ritkán fordultak gyógyszeres kezeléshez. „Csak az vesz gyógyszereket, aki nem ismeri a gyógynövényeket” – mondta a lánya az iskolában az osztálytársainak, amit később a tanítónője osztott meg édesanyjával.
– Anya, mi az a Robitussin, mire használják? – kérdezték tőlem. Mondtam nekik, hogy légúti panaszokra szedik, de nekünk van házi Robitussinunk. Így kereszteltem el ezt a teakeveréket, amit azóta is így hívunk – de van Hápci, epeszelídítő, Katica névet viselő csomag is.
Szóba kerül, hogy az ember és természet kapcsolata megváltozott, nem ismerjük saját környezetünk élővilágát, egyre kevesebb időt töltünk a szabadban, nagyszüleink tudása kikopott, nincsenek élményeink a szabadban.
– Amikor én kicsi voltam, akkor nagyapámmal mindig kint voltunk valahol, egy kicsi szalonnát, hagymát, túrót pakoltunk a zsákunkba, s mentünk valamerre, csatangoltunk a határban. A gyermekeimnek most is meg tudtam mutatni azt a két fenyőfát, ahol tatámmal hintát csináltunk. Egy virtuális valóságban élünk most, amiből nehéz reálisan látni a dolgokat. Szerintem fontos az, hogy más történeteit meséljük-e, vagy az általunk átélt, megtapasztalt élményeket osztjuk meg másokkal – meséli Enikő, aki teletölti a Békés bélekkel a csészémet.
Ami a munkamegosztást illetti, az egész család kiveszi a részét a teakészítésből. A mező virágai mellett a kertben cseperedő növényeket is felhasználják, az udvaron található nyári konyhának nevezett kicsi házban tárolják a keverékeket.
– Vettünk mozsarakat, már a gyermekek is nagyon jó fűszer- és fürdősót készítenek vele. A lányom kedvence a daróci mama receptje alapján készített tonik, amit damaszkuszi rózsa és egy éven keresztül érlelt almaecetből készítünk. Ami jó a családnak, az jó másnak is, ez az alapelvünk a termékek elkészítésénél. Tavaly például az esős időszakok miatt nem gyűjtöttünk bodzát és akácot. Csak azért, hogy jól nézzen ki a csomagolásban, azért nem teszem bele, hatóanyag nélkül nem ér semmit – magyarázza. Egyébként egyetlen vásárra járnak egész évben, a gyümölcsfesztivál állandó résztvevői.
Apósa révén kerültek ide a faluba, 2006-ban adódott egy lehetőség a kiköltözésre, az üresen maradt ház akkor hívta haza a családot.
– Készítettünk egy listát, írogattuk a pluszokat, mínuszokat Bögöz és Brassó alá, Bögöz sokkal többet kapott. Örvendek annak, hogy ezt választottuk, újra visszataláltunk a gyökerekhez, kertészkedünk, a friss levegőn vagyunk. Gyermekkori álmom a gyermekekkel és a gyógynövényekkel foglalkozni, itt meglelhetem azt, amit keresek – zárja a falu egyik gyógynövényes asszonya.
A Bögöz Tájegységi Értéktár júniusi gyűlésén három érték felvételét javasolta a Hargita megyei értéktárba. Kulturális értékként a Mátisfalván született dr. Palló Imre énekhangja és életútja
Pályázat formájában kéri a községbeliek segítségét a Bögöz Tájegységi Értéktár Bizottság (Értéka), amely a helyi értékek felkutatását és népszerűsítését tűzte ki célul.
Gyermekként gyakran kukucskáltam be Györfi Ilonka néniék kapuja tetején, mindig nagy élményt jelentett számomra szalmakévék látványa. Ahogy szépen fel vannak lógatva egy drótra, aranysárga színnel borítják be az életet.
© 2023 Három Hegy. Minden jog fenntartva. Design: Qubed Agency
TÁMOGATÓK:
