Menü
Az agyagfalvi ember nemcsak történelmére, hanem iskolájára is méltán lehet büszke, hiszen az iskola 385 éve a tudás bölcsője, jelképe, e vidék mindenkori emberének tudásszomját a kultúra iránti érdeklődését is jelképezi, melyet mint a legértékesebb hagyományt adott tovább nemzedékről nemzedékre. Az iskola alapítása a XVI. század első harmadára vezethető vissza, szorosan kapcsolódva az erdélyi oktatásügy fejlődéséhez.
Az agyagfalvi iskola első ismert tanítója, diák „oskolamestere” lehetett, Pál Deák, 1638-ban. Nevét a régi levéltári dokumentumok őrizták meg. tehát bizonyítottan 385 éves az agyagfalvi „schola”.
Az agyagfalvi Sala család igazoltan évszászadokra visszamenőleg tudja bizonyítani létét, hiszen a Salák címeres lófő székelyként voltak jelen Udvarhelyszék életében. Az 1900-ban Székelyudvarhelyen kiadott Udvarhely vármegye nemes családjai című könyvben (Betegh Pál Könyvnyomdai Műintézete) székely primipilus – lófő – családként emlegetik őket „Címere is van a Sala családnak: a pajzs balról jobbra lefelé rézsutosan fekete és vörös udvarra oszlik, abban hármas zöld téren arany bagoly ül, csőrében ezüst tollat tart. Sisakdíszük pedig vörös mezü kar, kivont karddal.” – olvasható a könyvben. A feljegyzések szerint 1602-ben Sala Balázs, mint lófő székely a császár és király hűségére esküszik fel. 1681-ben Sala Máté tisztként Apafi Mihályt szolgálta.
Szépen virágozott bútoraink az 1700-as évek végén, 1800-as években, leginkább annak derekán élték fénykorukat. Ekkor vidékünkön, egész Székelyföldön általánosan elterjedt volt, hogy legalább a férjhez menő leány hozományos ládája tulipános legyen. A tehetősebb családoknál, leginkább a tiszta szoba berendezéseként jelentek meg sorra, a saroktéka, kontyos, pártás székek, lóca, padláda, kamarás asztal, a tálasok, kendőszegek, a vetett ágyak festett végei.Egy-egy falu, vidék saját bútorfestő asztalost, tudott eltartani, ki az adott területen egyedi sajátos stílusjegyekkel fűszerezetten, ugyanakkor a nagyobb régióra jellemző vonásokkal dolgozott.
Agyagfalva a székely nemzet ősi gyülekező, tanácskozó és törvényhozó helye, ahol őseink időről időre összegyűltek, amikor veszélyben érezték szabadságukat és közösségi jogaikat. A székelyek Ősi joga volt a nemzetgyűlések tartása, amelyeken a bel kormányzatot érintő a Szentkoronától függetlenül külön törvényeket hoztak. Saját ősi szabadságával, törvényével, szokásával és jogával élt a különálló székely nemzet.A székely nemzet tanács-kozásai az agyagfalvi réten zajlottak le, mely számos székely nagygyűlésnek adott helyet. Orbán Balázs szerint az agyagfalvi rét a „Székelyföld Rákosmezeje”.
Fotó: Balázs Ödön
A zöldfaállítás vagy zöldágazás hagyománya Agyagfalván hosszú időbe visszanyúló szokás, melyet még ma is – bár kevesebben -, de tartanak. Május első napját megelőző este a legénykék és legények frissen kihajtott, kizöldült faágat állítanak a leányos házak kapujába.
A kisebbeket édesapjuk, nagyapjuk szekérrel vagy traktorral viszi el az erdőre, ahol faágakat vágnak az előre kiválasztott leányoknak, általában kortársaknak, osztálytársaknak, rokonoknak, majd szürkületben elhelyezik a leányos házak kapujához.
Különféle, leginkább nagy horderejű munkák (szántás, aratás, kaszálás, szénamunkák, trágyahordás, favágás és hordás, házépítés) elvégzésére a szomszédok, rokonok, barátok, utcabeliek vagy az 1970–80-as évektől akár munkatársak összegyűltek és a munkát közösen végezték el. Erre az önkéntes segítséget jelentő munkára a magyar nyelvben leginkább a kaláka szót használjuk, ami jelenthet egy másik háztartásnak, de egy közintézménynek (egyház, iskola) végzett munkát is.
A fonó a női társasmunka legfontosabb alkalma volt. Az őszi behordástól többnyire a farsang végéig tartott. Szent Györgykor mindenképpen be kellett fejezni a munkát, mert úgy tartották, „hurka teremne a szöszben”. A fonás kezdőnapja kötődhetett valamilyen jeles naphoz, például Szent Mihály-napkor (szept. 29.), Imre-napi búcsú (nov. 5.) után kezdték. Sokfelé bizonyos munkák befejezéséhez kötötték, például a kukoricaszedés befejezéséhez.
A szüreti és kosaras bálok, amint a nevük is mutatja, zenés, táncos mulatságok. A kosaras bált vidékünkön a farsangi időszakban tartják és jellemzően a házas emberek bálja. Manapság már nem annyira szigorúak a szabályok, kivételes esetben meghívják a szervezők a jegyes párokat is, de régen ez nem volt jellemző. A kosaras bál vidám, esetenként a fiatal házasok által betanult színdarabbal kezdődő, élcelődő hangulatú, bátor vicceket is megengedő esemény. A nevét arról kapta, hogy a részt vevő párok vesszőkosárba rakják az éjjel fogyasztásra kerülő ételt-italt, terítéket, úgy jelennek meg a mulatságban.
Húsvét első napján, a hosszúra nyúló, gazdag ebéd után, a lányos házaknál, nagy sürgés- forgás kezdődik. Piros tojásokat festenek, vöröshagymahéjjal, de először a lányok mindenféle lapit szednek, amelyeket a tojásokra helyeznek, ezután bebugyolálják nylonharisnyával és így kerülnek a tojások, az előzőleg beáztatott, hagymahéjjas vízbe, ahol megfőzik. Éjféli tizenkét órakor, a falu legényei, akik már konfirmáltak, összegyűlnek és a regruták vezetésével elindulnak locsolni. Az öntözést a falu felső végén kezdik el és minden olyan leányt, aki konfirmált, megöntöznek.
A Telek nevezetű dűlő Bögöz határában helyezkedik el és nagyon sok, történet és monda maradt fenn róla. Ennek egyik bizonyítéka a Tatárkútja legenda melyet nemcsak a falusiak hanem az egész világ is megismerhetett, a Székelyföldi Legendárium kiadásában megjelent könyvből .
A fő elem amire ráépült a monda az a kristálytiszta forrásvíz amely a mező közepén tör fel és évszázadok óta oltsa az arra járók szomját. Annyira különleges és elismert a forrás, hogy az Amerikába kitelepült bögöziek gyakran kérték, hogy küldjenek nekik ebből a forrásvízből. Fotó: Nagy Botond
Kevesen jártak be meredekebb és izgalmasabb művészeti pályát, mint dr. Palló Imre, a magyar operajátszás egyik legtündöklőbb baritonja. Tartalmas, hosszú életének krónikájához a magyar történelem és művészettörténet eseményeinek színes képsora szolgáltatott változatos hátteret. Messziről, szinte a „világ végéről” indult és az európai zeneművészet csúcsáig jutott el. Sok-sok olasz, német és francia opera hőse volt, de munkásságának legjelentősebb s egyben legvonzóbb része az a szerves és elszakíthatatlan kapcsolat, amely őt a magyar zenéhez fűzte. Korán felismerte Bartók és Kodály jelentőségét, ízes előadói stílusát harcba vetve, az elsők között küzdött a magyar zene megújhodásáért.
A B.ARTos Kézműves Lakberendező Műhely, a kortárs népi bútorfestés területén tevékenykedő vállalkozás; melynek megálmodója és működtetője a székelymagyarosi születésű és jelenleg is a faluban élő Bartos Tünde. A műhely 2007 óta működik, célja, olyan példaértékű, népies berendezések megteremtése, mely a térség hagyományos tárgyi örökségére alapozva hoz létre ma használható, nyugalmat sugárzó, esztétikus környezetet. Az elmúlt években számos olyan berendezés valósult meg, melyben a népies festett bútorok mellett helyi kézművesek berendezési tárgyai kaptak helyet.
A székelymagyarosi Jégverés napja, mint dologtiltó nap, a szűk környezetben egyedülálló, de Székelyföld területén is ritka. Időpontja Július 20-a, Illés napja. A korai történések, nem ismertek pontosan; elbeszélések szerint valamikor nagyon régen ezen a napon oly mértékű jég verte el a székelymagyarosi határt, mely a teljes évi termést megsemmisítette. Ennek következtében a falu lakói kollektiv fogadalmat tettek, mellyel július 20-át dologtiltó nappá nevezték ki. Idővel felhagytak a hagyománnyal, majd az 1800-as évek végén ugyanazon a napot újabb pusztítás történt. Fotó: Sándor-Tóth Zsuzsanna
A Mária-szobor kilétére 2014-ben derült fény, amikor a vágási templom tetőzetének felújítása alkalmával a padláson rátaláltak. A térdeplő Szűz Máriát ábrázoló szobor keletkezési ideje, a stílus alapján a 16. század első negyedére tehető. Hasonló, középkori oltárszobrok kevés számban maradtak fenn Erdélyben. A korabeli, 16. század elejéről származó Mária ábrázolások között megemlíthetjük a csíksomlyói, a bözödújfalui és az egykori csíkménasági Mária-szobrokat.
A vágási szobor fából faragott, egykor festett és aranyozott volt. Mára a festékréteg, aranyozás nagyrészt lekopott, az arc és a kezek sérültek.
© 2023 Három Hegy. Minden jog fenntartva. Design: Qubed Agency
TÁMOGATÓK:
